A karrierépítésnek számos gátja lehet, melyek közül sokaknál talán a leginkább káros a halogatások racionalizálása. Ezalatt azt értem, amikor a karrierépítés halogatását olyan okokkal magyarázza valaki, amelyek nem objektív okok, egyszerűen csak valahogy alá akarja támasztani az illető a halogatást valamilyen jól hangzó okkal, indokkal, hogy ne kelljen szembenéznie saját félelmeivel.
Blogbejegyzésemben erre a helyzetre kínálok egy megoldást, ami minden küszködés és "önmegerőszakolás" nélkül segít legyőzni a karrierépítés halogatásának tekintélyes részét...
Arra hívom fel a figyelmet, amikor egyes emberek a lényeges karrier-döntéseiket, céljaik tisztázását azért nem teszik meg, mert elhitetik magukkal, hogy még nem áll rendelkezésükre elegendő információ a változtatáshoz.
Azonban, a tudatos karrierépítésnek teljesen természetes velejárója az a kockázat, ami abból adódik, hogy soha nem tudunk mindent az álláspiacról, a lehetőségekről, de a mindentudás nem is szükséges! Ha megvannak a saját letisztázott célok, akkor néhány hét alatt fellelhető az álláspiacon az állás, amely egy nagyon motivált munkaerőt igényel. A munkaadók csak ilyen jelölteket keresnek, akik tudják, hogy egy adott munka végzése és a közben megszerzett tudás hogyan fogja a saját, egyéni céljaik elérését szolgálni…
A motiváltság a célok ÍRÁSOS tisztázásból adódik, ekkor születik meg az "ezt akarom" és "tudom, hogy meg tudom csinálni" érzés.
Minden döntéssel kapcsolatban van egy pont, amelyen túl már nem érdemes tovább várni, egyszerűen írni kell, mert ez a döntés alapja. Sokan vannak azonban, akik ezt nem teszik meg, csak kifogásokra hivatkozva tovább halogatnak, azaz probléma számukra a lehetőség. A „majd holnap újragondolom és teszek érte” gondolatból pedig mindig „majd máskor” lesz, ami ugye sok esetben soha nem jön el, mivel időközben csökken vagy akár elveszhet a célokba vetett hit , így határozatlanság és cselekvőképtelenség alakul ki.… Fontos tehát, hogy a lehetőségekhez mérten azonnal cselekedjünk, nem érdemes hosszan tépelődni, hiszen valószínűleg életünk egyik – ha nem egyetlen- nagy lehetőségét szalasztjuk el a változtatásra! És ezzel egy időben, hogy mi nem léptünk a haladás és változtatás felé, lehetőséget adtunk vele egy másik embernek. Egy másik embernek, aki már lehet, nem lesz olyan gyáva, mint mi, és mer cselekedni karrierje, ezáltal élete szebbre-jobbra fordulásáért. Egy másik embernek, akinek nem jelent problémát a lehetőség…
Ezt a sokak számára természetesnek tűnő "gondolkodási szoftverhibát" tehát csak a célok írásos tisztázása, a célok eléréséhez rendelkezésre álló és szükséges erőforrások megbecslése, a cselekvési terv leírása és ennek önfegyelemmel végzett betartása oldja meg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.